Russekro

A városnézés után kidöglöttünk az erkélyre némi alkohol társaságában. A távolból már hallatszottak a buli hangjai, úgyhogy mi sem késlekedtünk, miután kiürült egy pálinka elindultunk a Russekro-ba, vagyis a végzősök bulijába. Kiülős piknikként kezdődött..

..nagyjából valahogy így..

Legelőször a franciákkal pajtiztunk, annál is inkább, mert Sörinek hoztak egy karton sört, amit sikerült egyből leejtenem a földre. Szerencsére csak egy doboz lyukadt ki, amit Maxime-mal közösen mentettünk meg, ezzel sikerült nagyjából a 2. percben mindenki figyelmét magunkra vonni. Szép mutatvány volt...:)

Aztán előkerült persze még pár doboz..

Söri és a franciák (először csak ketten voltak a képen:))

Ezek a francia lányok elég jól néznek ki

Közben persze norvég barátainkat sem hanyagoltuk el. Ők egyébként már elég korán elkezdték a bulit, szóval már jó hangulat volt eléggé. Na nem mintha mi nem bontottuk volna ki az első üveg pálinkát érkezéskor..

Itt még a vízipisztoly sem vízzel megy:)

Jamal persze hozta a formáját (mostmár kevésbé kedveljük mert lenyúlta az egyik francia csajt:)

Sötétedett a hangulat pedig emelkedett, ütemesen! És nagyon jó zenét játszottak! Végre! Igazi buli!

Az otthoni cimbikről sem feledkeztünk meg egy pillanatig sem!

Söri: "..és egyszercsak kibukkantál az asztal tetején a tömegből..."

Igen, mostanra már mindenki megérkezett. Beindult a tánc, az asztalokon is. Az újonnan jött ismerősökkel is fotózkodni kellett.

Meglepő de Rutaba is megjelent

Morten lakásnézés után érkezett

Söri for prezident!

Laci itt még valamennyire képben volt...

A bravúros táncosok:)

Én végig pörögtem, mikor nem épp a fényképezőmet kerestem, vagy fényképeztem akkor táncoltam. Ágival estünk egy szépet:) Aztán éjfél felé elkezdtek szállingózni az emberek a LaPlace-ba, még dumáltam meg táncoltam Camillával, majd egyszer csak megláttam Strausst és azt hiszem ő is észre vett, bár nem vagyok benne biztos, hogy akkor már látott egyátalán bármit is. Érthetetlen szavak jöttek ki a száján:) Beállítottam egy oszlop mellé, amíg elbúcsúztam Camillától.. Mire megfordultam már egy másik szintén érthetetlen és valószínűleg norvég nyelvet beszélő sráccal próbált kommunikálni, teljes sikertelenséggel..:) Gyorsan felkaroltam, mielőtt elborult volna, hazacipeltem.. Útközben történt az ominózum brunya-incidens...:)
Ági és Balázs már otthon voltak, de Söri sehol. Letettem Lacit az ágyba, aztán elindultam bicajjal megkeresni Benőkét... A koliban már csak a romok voltak, így a LP felé vettem az irányt.
Rengetegen áltak a sorban, nekem ingyenes volt a belépő, cserediák létemre, de a listán már kivolt húzva a nevem. Na mondom ez így nem lesz jó, persze igazolvány nem volt nálam.. Mondom a csávókának, hogy az én vok, erre ő hogy valaki hazudik, mondom nem én.. Szerencsére több ismerős is ottvolt és mondták, hogy az én vagyok, így beengedtek:)
Bent megtaláltam Sörit, egy falat támasztott. Kicsit szétnéztem a tánctéren azért, itt is jó zene ment. De aztán láttam Sörin is, hogy menni kéne, úgyhogy hazaszállingóztunk.
Ez valószínűleg az év legnagyobb bulija volt, Laciéknak sikerült elcsípni. Hihetetlenül jól éreztem magam.