Sziklás tengerpart lenyűgöző látványa tárult elénk. Kimostuk a csipát a szemünkből, megreggeliztünk, összepakoltunk (majdnem mindent...), kitakarítottuk magunk után a házikót és kimásztunk a sziklákra, kicsit közelebbről megnézni a tengerpartot.
Mikor megálltunk, hogy a nehezen szerzett ebédet elfogyasszuk, akkor jött az óriási döbbenet... Kiderült, hogy körülbelül egy kiló isteni husit, egy karton sört, egy üveg pálinkát, meg néhány apróságot a Skottevik ház hűtőjében felejtettünk... Ez kicsit nem esett jól semelyikünknek sem, a hangulatot megnyomta a dolog. Így hát be kellett érnünk azzal, amiket nem felejetettünk ott.
Tovább haladva átvágtunk néhány hegyen, készült pár kép is.
Miután kinézelődtük magunkat útra keltünk Kristiansand felé. Gondoltuk bevásárolunk ott, mert a kenyerünk fogytán volt, csak épp azt felejtettük el, hogy vasárnap van és egy bolt se volt nyitva.. Kisebb pánikhangulat, de úgy voltunk vele, hogy majdcsak megoldjuk. Leparkoltunk az egyik egyébként teljesen kihalt utcán, vasárnap lévén még parkolási díjat se kellett fizetnünk. Kristiansand belvárosa teljesen szabályos négyzetrács elrendezésű, érdekes volt. 
Kisétáltunk a tengerpartra, közben a maradék szendvicseket fogyasztottuk.
Nem volt rossz a látkép itt sem.
Következő célpontunk Norvégia legdélebbi pontja volt: Lindesnes, ahol a félsziget (?) csücskében egy világítótorony áll.
A félszigetre érve, már biztosan tudtuk, hogy nem fogunk nyitott boltot találni sehol sem Norvégiában, kivéve persze a növénynagykereskedéseket...
Utunk ilyesmi tájakon vezetett:
Itt-ott meg is álltunk.
Következő célpontunk Norvégia legdélebbi pontja volt: Lindesnes, ahol a félsziget (?) csücskében egy világítótorony áll.A félszigetre érve, már biztosan tudtuk, hogy nem fogunk nyitott boltot találni sehol sem Norvégiában, kivéve persze a növénynagykereskedéseket...
Utunk ilyesmi tájakon vezetett:
Kisebb bizonytalanság és néhány kilóméter fel-alá vezetés után rájöttünk, hogy az egy szem egy úton melyik irányba van a félsziget vége, így aztán meglett a világítótorony!:)
A csücsökben borzasztó nagy szél volt. A világítótorony pedig fejenként 50 NOK lett volna, úgy döntöttünk nem megyünk be. A jegyárus srác igencsak meglepődött mikor a mennyibe kerül a jegy kérdésre nem az "ötöt kérünk", hanem "köszönjük" választ adtuk.:) Így inkább kimásztunk a sziklákra.
Visszafelé, az éhenhalás ellen küzdve megálltunk egy benzinkútnál és vettünk kenyeret, kicsivel több mint 1000Ft-ért kilóját. Ekkor még nem sejtettük, hogy...
Visszafelé, az éhenhalás ellen küzdve megálltunk egy benzinkútnál és vettünk kenyeret, kicsivel több mint 1000Ft-ért kilóját. Ekkor még nem sejtettük, hogy...
Mikor megálltunk, hogy a nehezen szerzett ebédet elfogyasszuk, akkor jött az óriási döbbenet... Kiderült, hogy körülbelül egy kiló isteni husit, egy karton sört, egy üveg pálinkát, meg néhány apróságot a Skottevik ház hűtőjében felejtettünk... Ez kicsit nem esett jól semelyikünknek sem, a hangulatot megnyomta a dolog. Így hát be kellett érnünk azzal, amiket nem felejetettünk ott.Tovább haladva átvágtunk néhány hegyen, készült pár kép is.
Az út további részét a sofőrön kívül nagyjából mindenki szunyával töltötte, egészen addig, amíg a síkságra érve, valami új szellő csapta meg az orrunkat... A "hajófestés" időszaka, ezt mondta Sigrid, hogy most készítik fel a hajókat. Mi viszont valami mást tapasztaltunk... A tavaszi trágyázás kellős közepébe csöppentünk... Az alföldön autókázva mindent átölelő szarszag követett minket.:)
Hát így értünk a Stolpabua elnevezésű házikóhoz a szántóföldek kellős közepén, egy köpésnyire a tengerparttól. A tulaj csávó a telefonban az "i look at you" teljesen értelmetlen mondattal adta tudtunkra, hogy már vár ránk.
A kis piros ház belülről sokkal nagyobb volt mint kívülről látszott. A tetőtérben 6 ágy volt, de itt is sokkal többen elfértünk volna lazán.Hát így értünk a Stolpabua elnevezésű házikóhoz a szántóföldek kellős közepén, egy köpésnyire a tengerparttól. A tulaj csávó a telefonban az "i look at you" teljesen értelmetlen mondattal adta tudtunkra, hogy már vár ránk.
A tulaj csávó garázsában egyébként egy traktor mellett egy baszottnagy amerikai verda állt.:)
Vacsora előtt kiugrottunk a partra megnézni a naplementét.
Este megittuk az egy-két megmaradt sört, amit nem vittünk be a házba és nem felejtettünk a hűtőben. Kártyázgattunk kicsit. Aztán Kápival meg Janóval átbeszéltük Magyarország és az élet nagy problémáit lefekvés előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése