Buli után

Helló mindenki!
Itt vagyunk a második péntekünkön, annyi különbséggel, hogy múlthéten ilyenkor én aludtam azon a heverőn, amin épp most Söri szundít.

Remek hetünk volt, új konzulenst kaptunk, ő kevesebbet beszél, de azért vannak elvárásai:) A hét elején vele konzultáltunk, megkaptuk a mikrocsipeket, hogy babráljunk velük kedvünkre aztán jelentkezzünk.. Egész szerdán ezzel baszkódtunk, és éjfélre sikerült elérni, hogy villogjanak:)

Várva várt csütörtök! Mondjuk nem az eleje, mert az egész napos órán ülés nem a kedvencünk. A délutáni óra, annak ellenére, hogy majd elalszom, egészen jó volt, és óra után ottmaradt mindenki, hogy a projekttel foglalkozzunk és tök jól eldumáltunk, szóval folyik a pajtizás. Kiderítettem, hogy az egyik csajszinak jövőhéten ünneplik a szülinapját és gyorsan meg is hívattam magunk.:)
Aztán itthon, rákészülés a partyra, még nem tudtuk, hol lesz a bemelegítés, de azt kiderítettük, hogy Hawaii party lesz, akármit is jelentsen. Mivel nem jelentkeztek Lars-ék úgy döntöttünk, hogy a srácoknál a "koli"-ban kezdünk iszogatni 8-kor. Indulás előtt még megtudtuk, hogy is működik itt a mosógép:)
8 után valamivel a magasabb Lars hívott, hogy hol vagyunk, mert ők már a koliban vannak és menjünk mi is. Úgyhogy mentünk. 1 lityi pálinka a kézbe, biztos ami biztos, mégiscsak sokan leszünk. Aztán kiderült, hogy szinte csak Söri meg én iszunk páleszt, többiek csak sört meg bort egy kis vodkával.. Azért sikerült rátukmálni egy fél felest a norvégokra is:) Én nemtom, hogy tetszett-e nekik, megitták de elég szerények voltak, mert nem kértek többször. Mondjuk itt nem szokás.
Nagy dumálgatás folyt a norvég és a magyar dolgokról, úgyhogy elég jó hangulat lett. Alattunk lakók is a bulira melegítettek és hangosan bömbölt a zene:).
Hogy én hogy jártam, arra nem vagyok büszke, nem is értem mi történt. Nem ittam többet a jól kiszámított 5 felesnél és mégis teljesen rosszul lettem, bedőltem Norbi ágyába és fel se tudtam kellni szinte. Így a többiek nélkülem mentek be és én lemaradtam az egészről. Amit Söri elmesélése után még jobban bánok, mivel kiderült, hogy ez egy diszkó és amíg mi 5 rétegbe öltözve készültünk, a diszkó előtt miniszoknyás lányok áltak sorba. És bár nála volt a fényképezőm, mégse csinált képeket, gondolom ti is úgy bánjátok, mint én:). Szóval kimaradtam minden jóból. Söri 2 körül visszajött Adriánnal, összeszedett engem az ágyból és hazajöttünk.. Hát így jártam az első nagy bulival. És csak egy fél liter pálesz fogyott..szégyen:) No majd legközelebb!

Ma reggel elég nehéz volt felkellni és bemenni órára, de a legrosszabb az volt, hogy kiderült, a pénzünk még mindig sehol, és jövőhéten is csak remélni tudják, hogy meglesz. Na ezek után, semmi barátkozós kedvünk nem maradt, pedig megérkezett két francia srác és gondoltuk, hogy majd velük jóban leszünk biztos. Végülis, mi tök jó fejek voltunk, elmagyaráztunk mindent és megadtuk az elérhetőségeinket, az már az ő bajuk, hogy nem nagyon értik az angolt.. Elég kis lagymatagok, bár nemtom mire számítottunk a franciáktól.:)
Sigridnek elutaltuk az első havi szállásdíj felét, azért mégis csak ittvagyunk már lassan két hete.

Ma elmentem Kung-Fu edzésre is, találkoztam két sráccal és az edző épp akkor írt nekik, hogy elmarad a mai edzés. Rövidre sikerült, de megtudtam, hogy itt is Wing Chun van, és hogy kb. 5-en járnak le, és hogy elvileg nagyon jó az edző, ja és ingyenes, királyság. Jövőhéten meg is látom milyen pontosan.

No egyelőre ennyi!
Ja és itt a malacunk!:)

Pá!

Első hétvégénk

Halihó!

Nos elérkezett az első hétvége. Még nem vagyok teljesen egészséges, de nem is terveztünk túl sok megerőltetést így kezdetnek.
Pénteken suli után lejártuk a lábunkat is, elintéztünk mindent, amit tudtunk.

1. Rendőrség -> Shengen visa.
2. Sapka sörinek (mivel még otthon elhagyta:))
3. Telefonkártya vásárlás
4. Nagybevásárlás az első főzőcskézéshez

Ebből a sapka beszerzése vicces volt nagyon. Minden boltot bejártunk, először az állítólag olcsókkal kezdtük, de miután ott nem voltak nyerő sapik, bemerészkedtünk a drágának mondottakba is. Hát Sörinek szerintem olyan mogyoró-feje van, hogy majdnem az összes satyi csak kihangsúlyozza ezt, és igen, az összes hülyén állt rajta. A végén már nem is néztük az árakat, mindet felpróbálta és az utolsó sapka végre tényleg működött!:) Vastag is meg minden. Megnéztük az árát és csak 100 NOK. Szóval a legolcsóbb bizonyult a legjobbnak. Én is lehet veszek egy olyat.:)

Nagybevásárlás jól ment, egész jó áron szereztük be a cuccokat, így nem került az otthoni sokszorosába.

Aztán péntek este átmentünk az utca túloldalán lakó magyar cimbikhez, hamár itt vannak egy köpésre. Vittünk egy kis pálinkát meg sütit, náluk meg volt sör meg whisky. Eldumálgattunk iszogattunk, jó volt. Kb. éjfél körül hazajöttünk. A házinéni 10-től reggel 10-ig dolgozott, de mikor felébredtünk sehol sem volt, kiderült, hogy sielni volt. Utána megint eltűnt, este mesélte, hogy szerzett új munkákat szóval csütörtökig el lesz havazva rendesen. Aztán este már ment is megint melózni és ma csak délután 4-re ért haza. Ma gyönyörű idő volt és ezt kihasználva egész nap síelt:)

Na miis kihasználtuk a napsütést és a hatalmas havat. Hülyültünk egy sort.


Magyar szánkó befigyel!:) Minden nagyobb hókupacra felmásztam. Aztán teszteltük az itteni közlekedésre kifejlesztett eszközt, a Spark-ot, jól lehet gyorsulni vele, meg kellemeset esni:

Egyébként hétvégén sütöttem csirkemellett meg sültkrumplit (amit nem hittem, hogy el tudok cseszni, de mégis:)), aztán a maradék csirkemellből meg csilisbabot, amit sikerült leégetni, meg a fűszerezés nem volt az igazi, de nem lett rossz azért. Még nem érzem otthon magam ebben a konyhában.:) De mindent megteszünk a javulásért. És azért mostanra már kiszámoltuk, hogy nem fogunk éhenhalni;)

Hétvégén tanulgattunk is, mert az itteni projektmunkát folyamatosan ellenőrzik, Söri már jegyzetelt is a kis stréber..:P Nem akarok tanulni:)

Na üdv.:
ChaoS

Suli

Hali!

Mesélek pár szót a suliról. Mivel a mi tárgyaink különböző tantervekből vannak összeszedve, szinte minden órán más diákok vannak. Van olyan óra, ahol velünk együtt vagyunk 8-an. Ez a számítógépes architektúrák és itt a vizsgáraengedés feltétele, hogy 2-3fős csoportokba osztva végigvigyünk egy projektet, az elméleti tanulás mellett persze. Ez egyrészt jó, mert könnyebben lehet ismerkedni és szemmel láthatóan, az angol szaknyelv a norvégoknak sem alap, másrészt munkás lesz, minden második héten beszámolni, hogy mit is csinálunk.
A WebProg óránk hozta a vártat: csináljunk egy dinamikus honlapot, majd ezt leosztályozzák. Nem nagy kunszt és csak 8 hét a kurzus, utána jegy és vége. Király:) Ráadásul, csak egy elméleti órát tart meg a tanár a 3-ból, és igazából az is csak bemutató.
A Signal Processing nem lesz a kedvencem, ebből 2x3 óra is van 2 különböző tanárral.
Itt minden óra 3 órásnak van kiírva, de úgy működik, hogy a tanár ezt általában nem tartja végig, és aki akar ottmaradhat megbeszélni a dolgokat kérdezni, vagy épp a projektjét intézni.
Kedden van egy óránk 12-től. Csütörtökön 8-tól vagy 9-től és 12-től, pénteken meg 9-től a webprog.
A tanárok jófejek és közvetlenek, kicsit más érzés, mint otthon:)
Jha és Sigmunddal lebeszéltük, hogy nem akarunk hanggal foglalkozni, inkább a hálózatok érdekelnek.:)

Első napok

Az utazás fáradalmai után szerencsére másnap csak 11-re kellett bemennünk suliba, ennek különösen én örültem, kicsit jobban rá tudtam pihenni a nyavajámra. Hát Sörivel úgy gondoltuk, elég ha fél 11-kor elindulunk, úgyis azt mondták közel van a suli. Végülis ha rá hallgattunk volna, hogy merre kell menni, akkor télleg kellett volna 30 perc, de egyébként 3 percre lakunk az egyetemtől:). Na, szóval kicsit korábban érkeztünk, megleptük Sigmund-ot, aki az egyik tárgyunkat tartja meg a labormunkánk kordinátora is egyben. Kedvesen bemutatott minket a vezetőségnek, majd bele is vágott a lecsóba, az eddig leadott anyag és a következőkben várhatóakra tértünk. Hát mit mondjak, király lesz megint elkezdeni tanulni, már nagyon kiestem a gyakorlatból. Megtudtuk, hogy a számonkérés egy 4 órás írásbeli vizsga lesz:). (ma kiderült, hogy itt gyakoriak az 5-6 órás vizsgák is..). Elmesélte azt is, hogy mennyi rengeteg nagy hadi és civil cég van itt Kongsberg körül.
Ezután a nagyon kedves adminisztrátor néni elvitt minket az ebédlőbe és meghívott egy ebédre!:)
12:15-kor már kezdődött is az első óránk, amit Sigmund úgy kezdett, hogy megérkezett a két magyar hallgató, úgyhogy innentől angolul fogjuk tartani az órát (itt már 2 hete tart a tanév). Integettünk ők meg visszaintegettek!:) Először kicsit kínosnak éreztük, de aztán kiderült, hogy ők inkább örülnek ennek, mert így még az angolt is gyakorolják. Hát igen, már az első óránkon feltűnt, hogy itt az jár egyetemre, aki tanulni akar, nem egészen úgy, mint otthon, ugyebár;)
Este a házinénik elvitt minket, az 5 km-re lévő sípályákhoz, elég fasza!:) Ki fogom próbálni a dolgot, de asszem a gyerekpályán kezdem!:)
Ma reggel 9:15-kor két nagyon csinos lány várt ránk, hogy körbevezethessenek az épületben, dumáltunk egy csomót és persze beszereztük a számukat. Aztán találkoztunk 2 másik tanárunkkal, hát nem lesz egyszerű dolgunk, ha télleg akarunk is valamit tanulni. A SzAR tanár itt is ugyanolyan, mint a BME-n (aki tanulta, tudja:))...
Közben összefutottunk két másik magyar sráccal.
Délután Lars, Lars és Halil várt ránk, hogy körbejárjuk a várost. Jól megnéztünk mindent, majd a végén egy pizzázóban kötöttünk ki, aminek a költségét az egyetem állta! (8-an voltunk, 3 pizzát 6 sört meg 2 kólát ittunk és 1137 koronát fizettünk. Számoljatok;))
Szóval ma is számos újdonságot láttunk és ismerősöket is szereztünk. Remek kezdet!:)

Indulás!

Eljött hát a hétfő reggel, nagyon vártam és vasárnap este már nagyon izgultam is, hogy mindent betegyünk ami létszükség. Eddig úgy tűnik minden megvan, fogkefét asszem otthon hagytam, de már be is szereztem párat.
Persze, hogy ne legyen tökéletes az egész, vasárnap este megfájdult a torkom és már éreztem, hogy baj lesz, betoltam mindenféle vitamint és egyebet, ami csak volt otthon, ettől függetlenül hajnalban is arra ébredtem, hogy nem tudok nyelni, további szerek beszedése, anya segítségül hívása, kis izzadás a takaró alatt így folytattam tovább reggelig. Fájdalomcsillapító, hogy legalább az úton jól legyek. Aztán indulás! 10kor indultunk, a kocsiút problémamentes volt 12 után picivel meg is érkeztünk. Terepfelmérés, Söri bevárása, újabb fél liter pálinka eltétele a csomagba, amit előtte azért meg kellett kóstolni.;) Izgulás, hogy a csomagok ne haladják meg a 20 kilót, majd a check-in sikeres letudása után, laza ebéd, és irány a duty free részleg. Az ellenőrzőkapun simán átmentünk, de mikor apáékat le akartam fotózni onnan, egyből elém ugrott és egyenruhás kollegina, hogy itt tilos fotózni.:).
A repülőnk fél órát késett így elég sokat voltunk a váróban, de végül feljutottunk. Egymás mellé kaptunk jegyeket és még nem is a szárnyra, de azért mellénk betettek 8 gyereket meg egy autistát, biztos ami biztos. Viszont az úton mindenki jól viselkedett, és még légörvénybe sem kerültünk. Én kezdtem belázasodni, de azért próbáltam tartani magam.

Megérkeztünk Oslóba, csomagokat felszedtük és irány a nem bevallós kilépőpont. Még az útlevelünket se nézték meg! Ha ezt tudom, még 2.5 liter pálinkát hozok ki, mert ugye pont ennyi fért volna még a hátizsákomba:).
Irány a vonat! Juhéé még bennt van, pedig már 2 perce elkellett mennie. Jegy?! Mindegy, majd a vonaton! Nem értük el!:) Legalább meg kérdezhetjük, hogy van-e nekünk diákjegy. Odamentünk a jegyárus hölgyhöz, szépen elmagyaráztuk neki a helyzetet, nem siettünk még volt egy óránk a következő járatig. Gondosan áttanulmányozta és kaptunk diákjegyet! Hurrá, jó jel, így csak 190 Kroner volt, átszámítva valamivel kevesebb, mint 6000 HUF. De azért itt nincs túl sok különbség a diák és felnőtt jegy közt, mindenesetre a kicsi is számít, különösen, hogy még nem érkezett meg a pénzünk. Remélem, hamar megjön, mert rohadt drága itt minden.
Na az egy órás várakozás közben kezdtem nagyon szarul lenni, gondolom minden cucc hatása kezdett múlni, fáztam is meg melegem is volt. Megjött a vonat! Felpattantunk elfoglaltunk kereken 10 helyet a vonat hátuljában. 2 órás út, remek, a célnál vagyunk. Megtanultuk, „Az ajtók záródnak”-ot norvégul (dören a lukens, persze fonetikusan). :) Meglepő volt, hogy mindenki a vonat végébe jött, pedig szinte mindenhol volt hely kivéve ott, mert a cuccaink lefoglalták:). Itt biztos nem ment még bele vonat a másikba, mint otthon.
A vonat hihetetlen volt, számunkra, a csodálatos MÁV-hoz szokottak számára. Ez kérem szolgáltatás. Tisztaság, szelektív hulladékgyűjtés, se nem meleg, se nem hideg, pont jó, udvarias kalauzok és kényelmes székek. Ja és bemondják a megállót is, nem kellett a sötétben nézgelődni, hogy megérkeztünk-e.
A kaller rá se nézett a jegyünkre csak kilyukasztotta. Érdekes, itt bíznak az emberekben (ez később is feltűnik majd). Szóval kérem drága, drága, de itt adnak is rá, hogy nyújtsanak az embereknek valamit.
A vonaton próbáltam aludni, télleg elég kész volt, Söri szerint ő szarul nézett ki én meg mint egy rongy:).
Kint kb. 30-40 centis hó és folyamatosan esett, de a hőmérséklet egész jónak volt mondható, ahogy a képeken is látszik +6,8 és +8,6 fok, nem rossz, otthon lenne ilyen nappal, mi? :P
Na nem kell nézni, hogy ez meg, hogy lehet, épp egy alagúton jöttünk keresztül, amikor ezek a képek készültek :).
Megérkeztünk, fél 9 után, Heidi kijött elénk kocsival és a szállásunkra hozott minket, gyors bemutatkozás a házinéninek, aki tényleg nagyon kedves és a másnapi program megbeszélése. 11-re kell menni, hálisten! Van esély rá, hogy kipihenjem magam. Teljes erőmmel lepleztem a rosszullétet és a csirkesalátából, amivel fogadtak minket, is ettem. Átadtuk az ajándék Tokaji borocskát, kiderült, hogy inkább sörös a házinéni, de azt ígérte, meg fogja kóstolni.
A cuccaimat szanaszéjjel ledobáltam, nagy nehezen felhúztam az ágyneműt, gyors bejelentkezés MSN-re, hogy lássátok, megérkeztünk. Aztán szunya! Házinéni meg is lepődött. Remek éjszakám volt, valamivel jobban voltam reggel.

A búcsúbulink

Halihó!

Mivel tegnap és tegnapelőtt nem nagyon értem rá, különböző okokból kifolyólag, ezért ma fogom bepótolni az elmaradásom és beszámolok arról az óriási buliról, amit Söri és az én búcsúztatásomra hoztunk össze.
2009. Január 17-én szombaton (és nem pénteken, ugye Söri;)) A Fekete Teve zenekar első saját nagyszabású koncertet adott a Ráday Klubban, és mivel Söri a szaxofonos valószínűleg nem sok koncert lesz a közeljövőben. (részletek a www.feketeteve.hu oldalon, ha mégis:) és ennyit a reklámról). Na ezen felbuzdulva eldöntöttem, hogy akkor csapok egy olyan házibulit a koncert előtt, amilyen még nem volt, és meghívtam az összes barátném és barátom a koleszba délután 4-től, hogy időben kezdhessük a „bemelegítést”. Persze mivel volt aki 3-kor odaért ;), már hamarabb meg kellett inni az első kört:).
Eljött az idő amikor a nép nagyja megérkezett, a portán kisebb összetűzésbe kerültem a nénivel, azt állította, hogy sértő hangnemet használtam, holott meg sem szólaltam, és egyébként is honnan kéne tudnom, hogy addig nem írhatnak be hozzám másik vendéget, amíg az első be nem megy? Tiszta börtön, mindig is tudtam, hogy nem akarok felújított koliba költözni:). Mindenesetre az első 4 ember bevitele utána, a következő körben első dolga volt bocsánatot kérnie a néninek, na ezen nagyon meglepődtem, még nem tapasztaltam ilyet, de jó érzés volt. Aztán ennek tetejébe amikor a nyolcadik embert vittem be, megszólal, hogy de ugye tudom, hogy csak öt vendéget hozhat be egy lakó? Mondtam neki, hogy persze, tudom, és hányadiknál járok? 8. Mondom akkor most mi lesz? Biztonság kedvéért megkérdeztem, hogy megbüntetnek-e, de megnyugtatott, hogy nem, de a legközelebbi körben mást küldjek.

Végül bejutott mindenki, nem tudom pontosan hányan voltunk, de jó sokan. És hát nem szűköltünk piában sem, ha jól számoltam csak pálinkából 8 liter volt a szobában:) (ne tessék megijedni, nem ittuk meg mindet, csak a nagy részét;)). Az egyéb italokat le sem írom aki ott volt az tudja.
Kaptam ajándékokat az útra:). A rózsaszín szőrős táskát nem is kommentálom, de a legjobb egy otthon készített műremek, amit jelenleg is teatartónak használok. Kaptam ajándék pálinkát is egy szép nagy üveggel, köszönöm Alea, ez pedig azért vicces, mert ez totál üvegestül eltűnt:), pedig gondoltam, hogy hozok ki abból is. Természetesen a hangulat a tetőfokára hágott, ezt a képek is bizonyítják, amikből nekem csak pár darab van, de remélem Bözse és akié a másik gép volt hamarosan feltölti valahova őket.
Aztán induláskor kezdődtek a gondok, a csapat egyik fele nem volt hajlandó elindulni, pedig erőteljesen próbáltam kiűzni a bandát, mert nem akartam lekésni a koncertet. Persze csak sikerült! :) Bizonyos emberkék nem egészen érezték a határaikat és vinni kellett őket, mások be sem jutottak. A koncert utolsó 2 számára sikeresen beértem, szerencsére épp a kedvenc számom volt és be is mentem első sorba nagykabátban, keresztül az apró népen, hogy ott ugrálhassak egyet. Ezután sikerült összeszedni a szétszóródott bandát és ki csocsózni, ki pedig üldögélni ment, mivel az utánuk jövő zenekar nem annyira jött be. Mikor végre vége lett a koncertnek jött egy dj és jó számokat tett fel, táncoltunk, mókáztunk.
„Apró” veszteség, Snow kabátja eltűnt benne a telójával, elképzelni sem tudom, hogy nem fagyott meg, hazafelé, mert iszonyat hideg volt.
Söriékkel megvártuk, amíg a kidobók zárórát nem fújtak és elindultunk haza.
Másnap nagyon jó érzés volt arra a durva kocsmaszagra ébredni, ami a szobánkban terjengett, de szerencsére nem voltam másnapos nagyon.
Úgy hallottam, mindenki meg volt elégedve azért a bulival és azt hiszem, ilyen még nem volt, nagyot alakítottunk.:)

Papírmunka

Hali!

Azért Norvégiába kijutni sem egyszerű, legalábbis ahhoz, hogy minden klappoljon futni kell pár kört. Ma megszereztem az EU egészségbiztosítási kártyát (meg ha már az FPEP-ben voltam megcsináltattam a régen olvashatatlanra kopott TAJ kártyám is).
Kell még egy elfogadási nyilatkozat a norvég egyetemről, meg a szerződés a magyartól, ezután már remélhetőleg megkapjuk a pénzt.
Bence épp informálódik a nagykövetségen a tartózkodási engedélyről, meg az igénylés menetéről. Oda is lesz még egy utunk. Nameg biztosítást sem ártana kötni vmit.
Pár kérdésünk van még a szállással kapcsolatban, remélhetőleg kapunk választ kinntről.