Elérkezett hát a nagy nap, mindenre felkészülten vágtunk neki a Norefjell-i sínapnak. Még a korán kelés sem volt zavaró:) 9-kor indult a buszunk a suli parkolóból, kicsit korábban odamentünk, jó pár ismerős arc volt már a bulikból, éreztük, hogy jó lesz ez a nap.
Ahogy végignéztem az embereket, az összes jó csaj snowboarddal jött, talán ez is hozzásegített a döntésemhez a sílécekkel szemben. :) De ekkor már tudtam, hogy nekem boardoznom kell!
Az úton rákérdeztem Vegardtól, hogy mi is volt pontosan az, amit a bulin ittam, mert csak nem hittem el, hogy olyan erős, és bevallotta, hogy ez nem az igazi, hanem csak valami butított változata a moonshine-nak, csak 50-60% közötti. No hát mindegy, majd legközelebb.
Percre pontosan másfél órás út után megérkeztünk a sícentrumba, megkaptuk a kártyákat, amikkel a felvonókat használni tudtuk, majd sikeresen kikölcsönöztük a megfelelő felszerelést. Rajtam kívül minden magyar síelt.:)
Hát igen, hogyan tovább, kezemben a board, lábamon a hatalmas csuka.. A buszon már halványan utaltam rá Lindának, hogy "akkor ugye megtanítasz?", és igen szerencsémre megszánt, mikor látta, hogy a lógó bigyuszokkal se tudok mit kezdeni és gyorsan megmutatta, hogy is kell felapplikálni a lábamra a deszkát.
Első feladat sikeresen teljesítve. Na ekkor derült ki, hogy innen már nincs megállás. Ezt szó szerint értem, egyből elkezdtem lefelé csúszni, ráadásul egy piros pálya tetején voltunk. Vicces dolog megállni a snowboarddal!:) Szóval az alapoknál kezdtük: ha lassítani akarok, sarokra állok. (Gyorsítás magától megy azt nem kellett nagyon tanulnom..) Kb. az 5. perctől tudtam, hogy ha túlélem a mai napot, újra elkezdem rendesen a lábedzést. A combomat innentől kezdve parázsnak éreztem. Na úgyhogy ezzel az első leckével elvoltam a piros pálya aljáig, közben Linda megtett egy teljes kört, és újra utolért, és állítása szerint nagyon jól csináltam és az utolsó esésem, amit látott jól nézett ki!:)
Szerencsére jött az első felvonó, vagyis akkor azt hittem, hogy szerencsére. Olyan könnyednek tűnt, ahogy az emberek mentek fel a kampós cuccal, gondoltam sima ügy. Jha, csak a boarddal nem lehet ráülni, ahogy a síelők csinálják.. Linda sejtette, hogy nem lesz egyszerű, és egyből kihívta az ott dolgozó kedves hölgyet, hogy segítsen majd nekem. Elméletben meg volt a dolog... Beakasztottam az egyik lábam, ahogy kell, fogtam a csövet, ahogy bírtam és kb. kemény 2 méter után le is zúztam, ahogy illik.:) Vicces lehetett! Utána visszakúsztam a starthoz, ügyelve, hogy a kampók le ne szedjék a fejem, és addigra már szép kis sor ácsingózott mögöttem, gondolom örültek nekem, de ahogy néztem, nem nevettek ki.:) Szépen nyakam behúzva megvártam, amíg a sor eltűnik. Ekkor Linda felajánlotta, hogy menjünk ketten. Azt hittem, hogy na ez majd mekkora buli lesz, ha miattam mindketten lepottyanunk.. De nem, Linda szorosan tartott és még a kezdeti bizonytalan úttartásom se okozott gondot. Hurrá! Felértünk! Leszállni megint érdekes volt, de szerintem, az összes leszállásom borulásban végződött a nap folyamán. xD
Kisebb bizonytalanság a hollétünk miatt, majd elindultunk egy könnyűnek vélt pályán. Ekkor már nagyjából tudtam menni, de az irányítás még kifogásolható volt enyhén szólva.:) De hamar meg kellett tanulni, mert egy keskeny kanyargós pályán voltunk és bizony, ahogy száguld az ember az alatta levő erdő felé, átgondolja, hogy amit muszáj megtenni, azt muszáj:) Megszámlálhatatlan sokat estem. De végre kezdtem ráérezni az apró, de annál jelentősebb mozdulatok fontosságára. Bátrabb lettem, gyorsultam, nagyobbakat estem. Kellett volna mögém vagy elém egy kamera komolyan. Aztán a pálya becsatlakozott egy nagy pirosba, és nagyjából az elején sikerült egy előttem lassan haladó nőt megelőzni, már már örültem a fejemnek, amikor hirtelen keresztbe fordult a board, tökéletes pontossággal a nő lábai közé, én is elborultam, de ő is akkorát esett.. Nem győztem szabadkozni:)
Ahogy végignéztem az embereket, az összes jó csaj snowboarddal jött, talán ez is hozzásegített a döntésemhez a sílécekkel szemben. :) De ekkor már tudtam, hogy nekem boardoznom kell!
Az úton rákérdeztem Vegardtól, hogy mi is volt pontosan az, amit a bulin ittam, mert csak nem hittem el, hogy olyan erős, és bevallotta, hogy ez nem az igazi, hanem csak valami butított változata a moonshine-nak, csak 50-60% közötti. No hát mindegy, majd legközelebb.
Percre pontosan másfél órás út után megérkeztünk a sícentrumba, megkaptuk a kártyákat, amikkel a felvonókat használni tudtuk, majd sikeresen kikölcsönöztük a megfelelő felszerelést. Rajtam kívül minden magyar síelt.:)
Hát igen, hogyan tovább, kezemben a board, lábamon a hatalmas csuka.. A buszon már halványan utaltam rá Lindának, hogy "akkor ugye megtanítasz?", és igen szerencsémre megszánt, mikor látta, hogy a lógó bigyuszokkal se tudok mit kezdeni és gyorsan megmutatta, hogy is kell felapplikálni a lábamra a deszkát.
Első feladat sikeresen teljesítve. Na ekkor derült ki, hogy innen már nincs megállás. Ezt szó szerint értem, egyből elkezdtem lefelé csúszni, ráadásul egy piros pálya tetején voltunk. Vicces dolog megállni a snowboarddal!:) Szóval az alapoknál kezdtük: ha lassítani akarok, sarokra állok. (Gyorsítás magától megy azt nem kellett nagyon tanulnom..) Kb. az 5. perctől tudtam, hogy ha túlélem a mai napot, újra elkezdem rendesen a lábedzést. A combomat innentől kezdve parázsnak éreztem. Na úgyhogy ezzel az első leckével elvoltam a piros pálya aljáig, közben Linda megtett egy teljes kört, és újra utolért, és állítása szerint nagyon jól csináltam és az utolsó esésem, amit látott jól nézett ki!:)
Szerencsére jött az első felvonó, vagyis akkor azt hittem, hogy szerencsére. Olyan könnyednek tűnt, ahogy az emberek mentek fel a kampós cuccal, gondoltam sima ügy. Jha, csak a boarddal nem lehet ráülni, ahogy a síelők csinálják.. Linda sejtette, hogy nem lesz egyszerű, és egyből kihívta az ott dolgozó kedves hölgyet, hogy segítsen majd nekem. Elméletben meg volt a dolog... Beakasztottam az egyik lábam, ahogy kell, fogtam a csövet, ahogy bírtam és kb. kemény 2 méter után le is zúztam, ahogy illik.:) Vicces lehetett! Utána visszakúsztam a starthoz, ügyelve, hogy a kampók le ne szedjék a fejem, és addigra már szép kis sor ácsingózott mögöttem, gondolom örültek nekem, de ahogy néztem, nem nevettek ki.:) Szépen nyakam behúzva megvártam, amíg a sor eltűnik. Ekkor Linda felajánlotta, hogy menjünk ketten. Azt hittem, hogy na ez majd mekkora buli lesz, ha miattam mindketten lepottyanunk.. De nem, Linda szorosan tartott és még a kezdeti bizonytalan úttartásom se okozott gondot. Hurrá! Felértünk! Leszállni megint érdekes volt, de szerintem, az összes leszállásom borulásban végződött a nap folyamán. xD
Kisebb bizonytalanság a hollétünk miatt, majd elindultunk egy könnyűnek vélt pályán. Ekkor már nagyjából tudtam menni, de az irányítás még kifogásolható volt enyhén szólva.:) De hamar meg kellett tanulni, mert egy keskeny kanyargós pályán voltunk és bizony, ahogy száguld az ember az alatta levő erdő felé, átgondolja, hogy amit muszáj megtenni, azt muszáj:) Megszámlálhatatlan sokat estem. De végre kezdtem ráérezni az apró, de annál jelentősebb mozdulatok fontosságára. Bátrabb lettem, gyorsultam, nagyobbakat estem. Kellett volna mögém vagy elém egy kamera komolyan. Aztán a pálya becsatlakozott egy nagy pirosba, és nagyjából az elején sikerült egy előttem lassan haladó nőt megelőzni, már már örültem a fejemnek, amikor hirtelen keresztbe fordult a board, tökéletes pontossággal a nő lábai közé, én is elborultam, de ő is akkorát esett.. Nem győztem szabadkozni:)
Na de végül csak leértünk, egyrészt a fáradtság, másrészt a hihetetlen élmény uralta a hangulatom. Linda megdicsért lent, hogy normál esetben, amit most megtanultam, azt egy hét alatt se szokták.
Gyönyörű és nagyszerű tanárnőm: LindaA pados liftben ülni egy újjászületéssel ért fel. A táj pedig csodálatos volt.
Miután rájöttünk, hogy hogy is jutunk vissza a kezdőpontra, végre elérkezett a kajálás ideje. Söri is befutott, állítása szerint megtanult síelni, én meg azt állítottam, hogy megtanultam boardozni:) Nos mindkettő igaznak bizonyult, és csak azért nem versenyeztünk, mert a megállás hagy némi kivetnivalót maga után mindkettőnknél:) Ezután hagytam, hogy hagy élvezze Linda is a napot, és Sörivel elhatároztuk, hogy begyakoroljuk az útvonalat.
Készültek videók, képek.. Az album itt!
Még záróra előtt leadtuk a kölcsönzött cuccokat, majd irány az AfterSki. Lényegében egy kocsma, ahol elég jó zene szólt, Söri bánatára.;) Megjelent Sigrid 3 korsó sörrel:) Majd miután elfogyott, még 3-mal. Øl, øl, øl, mer øl!
Én kb. az első felénél már berúgtam:)
Tudnak ezek a norvégok élni!:)
AfterSki hangulat
Egyszerűen elmondani nem tudom, mennyire élveztem, a jelenlegi egész testemet gyötrő fájdalom ellenére is. Még akarok, még! Szerencsére hosszú még itt a havas szezon, lesz időnk gyakorolni.:)
hehe, vicces lehetett nézni ezeket a gyakorlatokat ;D
VálaszTörlés