2009. február 28., szombat

X-Akták

A napjaink csak telnek múlnak, kívülállóknak talán úgy tűnhet, hogy a semmit tesszük egyik oldalról a másikra, de ez igazán nem fedi a valóságot. Keményen dolgozunk a tanulmányainkon, tervezzük az utazásainkat, sportolunk és hát hébe-hóba iszogatunk is kicsit.
Az utóbbi héten érdekes eseményre, azaz események sorozatára lettem figyelmes. Titkos megfigyelőként megörökítettem, hogy a tudomány számára később elérhető legyen ez a felettébb lenyűgöző történés. Az előhívásra kicsit várni kellett az anyag szigorúan bizalmas besorolása miatt, de most ittvan és ezennel a blogom minden olvasója engedélyt kap a megtekintésére! Csak óvatosan ám, mert a végére igazán eldurvul a dolog! Nézzétek hát figyelmesen, ahogy Söri galuskát készít!

Kezdetben megfigyelhető a precizitás, ez a későbbiekben sokat változik majd!



Az első videón feltűnő lehet a szemfüles megfigyelők számára a KANÁL (nem) megfelelő használata, ámbár gyanútlan nézőinknek ez egy teljesen ártalmatlan mozzanat.
Aki az első videó után azt hitte, hogy főhősünk ilyen könnyedén feladja, az nagyot tévedett! Itt a folytatás:


Amint az nagyon jól látszik, a folyamat elérte (majdnem) a kívánt állapotot. Ennek ellenőrzése szintén a már említett KANÁL-lal zajlik. Vigyázni kell, rossz kezekben veszélyes dolgokra képes ez a nagyszerű eszköz!:)
A sorozat következő része sajnos hiányzik, mivel egyéb életbevágóan fontos dolgot kellett elintéznem közben (csirkepaprikás), de talán mindenért kárpótol ez a záró jelenet. Vigyázat, gyenge idegzetű nézőink valamint anyukák számára egyáltalán nem ajánljuk!



A sorozat hiányzó részeit remélhetőleg később pótolni tudom, és ha sikeresnek bizonyul tényfeltáró riportom, további évadok várhatóak. Úgyhogy kedves közönség, tessék szépen véleményezni!

2009. február 26., csütörtök

Elalszok...

Ó, hogy mennyire unalmas ez az óra...

2009. február 20., péntek

Skidag - Første forsøk

Elérkezett hát a nagy nap, mindenre felkészülten vágtunk neki a Norefjell-i sínapnak. Még a korán kelés sem volt zavaró:) 9-kor indult a buszunk a suli parkolóból, kicsit korábban odamentünk, jó pár ismerős arc volt már a bulikból, éreztük, hogy jó lesz ez a nap.
Ahogy végignéztem az embereket, az összes jó csaj snowboarddal jött, talán ez is hozzásegített a döntésemhez a sílécekkel szemben. :) De ekkor már tudtam, hogy nekem boardoznom kell!
Az úton rákérdeztem Vegardtól, hogy mi is volt pontosan az, amit a bulin ittam, mert csak nem hittem el, hogy olyan erős, és bevallotta, hogy ez nem az igazi, hanem csak valami butított változata a moonshine-nak, csak 50-60% közötti. No hát mindegy, majd legközelebb.
Percre pontosan másfél órás út után megérkeztünk a sícentrumba, megkaptuk a kártyákat, amikkel a felvonókat használni tudtuk, majd sikeresen kikölcsönöztük a megfelelő felszerelést. Rajtam kívül minden magyar síelt.:)


Hát igen, hogyan tovább, kezemben a board, lábamon a hatalmas csuka.. A buszon már halványan utaltam rá Lindának, hogy "akkor ugye megtanítasz?", és igen szerencsémre megszánt, mikor látta, hogy a lógó bigyuszokkal se tudok mit kezdeni és gyorsan megmutatta, hogy is kell felapplikálni a lábamra a deszkát.
Első feladat sikeresen teljesítve. Na ekkor derült ki, hogy innen már nincs megállás. Ezt szó szerint értem, egyből elkezdtem lefelé csúszni, ráadásul egy piros pálya tetején voltunk. Vicces dolog megállni a snowboarddal!:) Szóval az alapoknál kezdtük: ha lassítani akarok, sarokra állok. (Gyorsítás magától megy azt nem kellett nagyon tanulnom..) Kb. az 5. perctől tudtam, hogy ha túlélem a mai napot, újra elkezdem rendesen a lábedzést. A combomat innentől kezdve parázsnak éreztem. Na úgyhogy ezzel az első leckével elvoltam a piros pálya aljáig, közben Linda megtett egy teljes kört, és újra utolért, és állítása szerint nagyon jól csináltam és az utolsó esésem, amit látott jól nézett ki!:)
Szerencsére jött az első felvonó, vagyis akkor azt hittem, hogy szerencsére. Olyan könnyednek tűnt, ahogy az emberek mentek fel a kampós cuccal, gondoltam sima ügy. Jha, csak a boarddal nem lehet ráülni, ahogy a síelők csinálják.. Linda sejtette, hogy nem lesz egyszerű, és egyből kihívta az ott dolgozó kedves hölgyet, hogy segítsen majd nekem. Elméletben meg volt a dolog... Beakasztottam az egyik lábam, ahogy kell, fogtam a csövet, ahogy bírtam és kb. kemény 2 méter után le is zúztam, ahogy illik.:) Vicces lehetett! Utána visszakúsztam a starthoz, ügyelve, hogy a kampók le ne szedjék a fejem, és addigra már szép kis sor ácsingózott mögöttem, gondolom örültek nekem, de ahogy néztem, nem nevettek ki.:) Szépen nyakam behúzva megvártam, amíg a sor eltűnik. Ekkor Linda felajánlotta, hogy menjünk ketten. Azt hittem, hogy na ez majd mekkora buli lesz, ha miattam mindketten lepottyanunk.. De nem, Linda szorosan tartott és még a kezdeti bizonytalan úttartásom se okozott gondot. Hurrá! Felértünk! Leszállni megint érdekes volt, de szerintem, az összes leszállásom borulásban végződött a nap folyamán. xD
Kisebb bizonytalanság a hollétünk miatt, majd elindultunk egy könnyűnek vélt pályán. Ekkor már nagyjából tudtam menni, de az irányítás még kifogásolható volt enyhén szólva.:) De hamar meg kellett tanulni, mert egy keskeny kanyargós pályán voltunk és bizony, ahogy száguld az ember az alatta levő erdő felé, átgondolja, hogy amit muszáj megtenni, azt muszáj:) Megszámlálhatatlan sokat estem. De végre kezdtem ráérezni az apró, de annál jelentősebb mozdulatok fontosságára. Bátrabb lettem, gyorsultam, nagyobbakat estem. Kellett volna mögém vagy elém egy kamera komolyan. Aztán a pálya becsatlakozott egy nagy pirosba, és nagyjából az elején sikerült egy előttem lassan haladó nőt megelőzni, már már örültem a fejemnek, amikor hirtelen keresztbe fordult a board, tökéletes pontossággal a nő lábai közé, én is elborultam, de ő is akkorát esett.. Nem győztem szabadkozni:)
Na de végül csak leértünk, egyrészt a fáradtság, másrészt a hihetetlen élmény uralta a hangulatom. Linda megdicsért lent, hogy normál esetben, amit most megtanultam, azt egy hét alatt se szokták.

Gyönyörű és nagyszerű tanárnőm: Linda

A pados liftben ülni egy újjászületéssel ért fel. A táj pedig csodálatos volt.


Miután rájöttünk, hogy hogy is jutunk vissza a kezdőpontra, végre elérkezett a kajálás ideje. Söri is befutott, állítása szerint megtanult síelni, én meg azt állítottam, hogy megtanultam boardozni:) Nos mindkettő igaznak bizonyult, és csak azért nem versenyeztünk, mert a megállás hagy némi kivetnivalót maga után mindkettőnknél:) Ezután hagytam, hogy hagy élvezze Linda is a napot, és Sörivel elhatároztuk, hogy begyakoroljuk az útvonalat.



Készültek videók, képek.. Az album itt!


Még záróra előtt leadtuk a kölcsönzött cuccokat, majd irány az AfterSki. Lényegében egy kocsma, ahol elég jó zene szólt, Söri bánatára.;) Megjelent Sigrid 3 korsó sörrel:) Majd miután elfogyott, még 3-mal. Øl, øl, øl, mer øl!
Én kb. az első felénél már berúgtam:)
Tudnak ezek a norvégok élni!:)


AfterSki hangulat


Egyszerűen elmondani nem tudom, mennyire élveztem, a jelenlegi egész testemet gyötrő fájdalom ellenére is. Még akarok, még! Szerencsére hosszú még itt a havas szezon, lesz időnk gyakorolni.:)

2009. február 19., csütörtök

Skidag - Prequel

Egyelőre ennyit van erőm megosztani, részletek hamarosan!

2009. február 18., szerda

Holnap sítúra

Pénteken Söri átesett egy egyórás szemvizsgálaton, nagyon izgi volt, kívülről szemlélve persze, átélni lehet nem volt akkora poén.:) De Linda nagyon rendes volt, és meghívta a kedves páciensét egy csokis sütire. (Itt megjegyzem, hihetetlen mi csokit meg bír enni Söri. Anya, tesó ez már felér a ti képességeitekkel.;)) Közben megismerkedtünk csoporttársaival, és befizettünk a csütörtöki sítúrára.
Szombaton a már megszokott deles ébredés, edzés, bevásárlás után nekikezdtünk bemelegíteni a házibulira, de csak érzéssel, mert hát akkor ott mit fogunk inni.. Közben kiderült, hogy a buli hivatalosan 6-kor kezdődik, hát mi fél 8 körül úgy döntöttünk elindulunk, így 7:32-re már ott is voltunk. Nem téveszthettük el, a zenét kívülről is hallani lehetett. Besétáltunk a majdnem üres házba, hát igen kicsit így is korán érkeztünk. (Söri szó szerint lenyúlta az ide szánt mondatom:P) Gyors ismerkedés, örömmel nyugtázták, hogy hoztunk magunkkal piát (errefelé ez alapkövetelmény). Összeismerkedtem egy sráccal, aki hobbiból autókkal foglalkozik, úgyhogy gyorsan el is mondtam neki, hogy lehet minket is érdekelni fog egy használt gépjármű, azt mondta, nagyon szívesen segít. (Úgy tűnik mindig hasznos ismerősökbe botlik az ember:))
Megtelt a ház, mérnök srácokkal és szemész csajokkal, tiszta bme-sote party feeling, vagyis legalábbis ahogy én elképzelek egy ilyen bulit, mivel még sosem voltam.:)


Egyszer csak megjelenik előttem Mr. V. és meginvitál a felső lezárt szintre az egyik házigazdával egyetemben. Bementünk a szobába, ahonnan egy kisebb szobácskába nyílt egy ajtó, ahonnan pedig egy még kisebb rejtett ajtó nyílt már nem is tudom hogy hova. És nicsak, előkerült egy benzineskanna, némi átlátszó folyadékkal.. Bizony az itteni teljesen illegális moonshine volt ez az ital, a maga 96% alkoholtartalmával. A képen épp ebbe húzok bele.

Az íze leginkább semmilyen, és nem is marta szét a torkom, ahogy azt vártam volna. Túléltem, egyből rá is kérdeztem, mennyiért adja:) A válasz az volt, hogy barátoknak csak úgy odaadja, nem eladja:)
Hát szóval, kellemesen telt az este. A képek ebben a fotóalbumban és a Facebookon megtekinthetőek, de a kedvencemet ide is kiteszem:

Söri, az arc a baj! xD

Fél kettő körül a társaság úgy döntött, hogy bevonul a diszkóba, mire kettőt pislogtunk, már majdnem mindenki eltűnt, taxival vagy kocsival. Néhányan megindultak gyalog, mi inkább úgy döntöttünk, hogy elég volt a napra.

Hétfőn nagy lendülettel megindultunk a hotelbe, hogy majd szerzünk állást. Persze első kérdés, önéletrajzot vittünk-e, hát mi nem vittünk, úgyhogy mosoly mosoly és majd hozzuk:) Az viszont hihetetlen, milyen szép lányok dolgoznak ott.
A suli kifizeti a sícuccok kölcsönzését, úgyhogy most már elég valószínű, hogy holnap a snowboardot fogom kipróbálni:)

Kedden óra után bevittük az önéletrajzot a hotelbe, és utána még 2 étterembe bementünk és megadtuk az elérhetőségünk, ha kellene munkaerő. De a hotelben akarok dolgozni! Mindegy, hogy mit! Remélem megkeresnek!

Ma nap eseménye: Kivasaltuk a ruháinkat! Életem első vasalása, asszem. Hát nem lett olyan, mint, amit anyuci tud, de legalább nem egy csomónak néznek ki a pólóim. És nem égettem meg se a ruhákat, se magam. Ezt mindenképp sikernek könyvelem el.
Másik dolog, hogy kitettem néhány google hirdetést, a postok után. Kattintsatok rá valamelyikre, ha erre jártok!:) Igazán nem nagy munka, én pedig egész jó kis nyugdíjkiegészítést kapok 50 év múlva!:)

2009. február 13., péntek

80-as csütörtök - "Ta å gjørre!"

Tegnap elég jó napunk volt. Reggel megérkezett a pénzünk 60%-a, már jó kezdés! A 9-kor kezdődő óránk csak 10-ig tartott, így volt egy csomó szabadidőnk a deles óráig. Elújságoltuk Heidinek, hogy megjött a lé, nem kell aggódnia mostmár emiatt és rögtön rákérdeztünk, hogy kapunk-e sífelszerelést kölcsönbe a csütörtöki túrára. Ha lesz a méretünkben, akkor kapunk, ha nem akkor megtámogatják a bérlést. Itt aztán eléggé kinyalják a seggünket is!:)
Ebédeltünk egy szolid szendvicset, ami itt 38 koronába kostál. A délutáni óra után, azontúl, hogy nagy bravúrral megnyertem pár Revolt futamot, ottmaradtunk a franciákkal és a fél osztályunkkal dumálgatni. Jó móka 3 különböző nyelv és kultúra sajátosságait kidumálni.
Aztán olyan 7 körül elkezdtünk készülődni a buliba..pálinka, sör, zene, már csak a ruházatunkon agyaltunk, nem sok 80-as évekbeli ruhát csomagoltunk magunkkal. Söri rámozdult az ingjeimre, úgyhogy végül az ingek nyertek. Szerintem sikerült a buliba illően felöltözni, az asszonyverőm remek ötlet volt.:)


Fél 10-re értünk az LP-be épp időben, mert az utánunk jövőknek már belépőt kellett fizetni. Igaz ekkor még senki nem volt a szervezőkön meg pár arcon kívül, de így egyből tudtunk ismerkedni. Jól eldumáltam egy sráccal (középen), akiről egy csomó mindent megtudtam, kivéve a nevét. Szerinte snowboardoznom kéne megtanulni, hamár úgyse tudok még sielni. Végül is ha nem lesz ingyen síléc, akkor lehet a boardot próbálom meg.:) Egyébként mindenki más a síelésre esküszik.


Közben meg is telt az LP, rengeteg ismerős jött jó hangulatban, és cifrábbnál cifrább ruhákban meg hajakban. Különösen a lányok öltözéke volt 80-as évekbeli, a képek magukért beszélnek. (Az album itt van)


Király volt a hangulat és ráadásul teljesítettük az egyik küldetésünk, megvan az első feka cimbora! Mission Accomplished:)
Ja és hazafelé jövet olyan történt, amire legkevésbé sem számítottam. Sikerült lencsevégre kapni magát a Jetit! Mindig is tudtam, hogy létezik! :)

2009. február 10., kedd

Partik után és partik előtt

Nos igen az utóbbi napokban kicsit bepunnyadtunk az eddigi szorgos munkánkhoz képest. Konkrétan a lustaság vett rajtunk erőt a csütörtöki nagyszerű prezentáció után. Ígértem egy vágott videót, amin Söri éppen okítja a népet. Hát most sikerült megcsinálnom, miután kb. 10 programmal próbálkoztam. Végre megvan és mindenki megcsodálhatja. Ez eredetileg egy 3 perces videó, de végig ugyanolyan "izgalmas", mint az ittlévő 30 másodperc. :) Ahogy Söri mondta, nem ez lesz a kedvenc videója. De azért egynek jó:)


A szombati buli szerintem elég jó volt, bár a zene nem volt tökéletes, de végre rendes diszkóban voltunk, és voltak rendes diszkópitsák is, ahogy annak lennie kell. Söri lenyúlta a képeimet és a legjobbakat közzé is tette. Itt megint megjegyzem, hogy micsoda aljas módon, nem képes használni a fényképezőjét, így mindig csak róla vannak jó képek / videók. Grr..

Még mindig nem kaptunk pénzt, pedig a szerződésünkben január 26-a a határidő, kedves jogász cimboráim, mit tanácsoltok? Hogy foszthatjuk ki a BME-t?:)
Jó lenne, ha megérkezne, mert jövő csütörtökre szerveznek egy sítúrát, és igen kedvező áron vinnének, meg Sigridtől kaptunk ruhákat is, de még ígyis valószínű bérelni kell dolgokat, meg venni pl. zoknit, szóval azért síelni nem lesz olcsó. Síelni akarok, kell az a lé!!
Ezen a gondolatmeneten maradva, egyre inkább dolgozni akarok, most ráálltunk, hogy kiderítsük, hogy is tudunk pontosan, mert a helyi állásközvetítő cég regisztrációjához, kell a személyazonosító, ami ugye nekem nincs. Aztán jó lenne pl. egy étterembe elmenni, a konyhában úgyis jó vagyok.:) Egy francia srác, aki már itt van 7 éve, egy benzinkúton dolgozik valami kajáspultban, ha jól értettem, és 130 koronát keres óránként. Ennyiért énis darabolok krumplit..

Egyébként Sigrid elképesztő, mindenben segít nekünk, hihetetlen mázlink van vele. Már van saját wifink is, nem kell a szomszéd Jensentől lopni.:)

Gitárórákat veszek Söritől, amiben az a jó, hogy ő se tud, így nem érzem magam nagyon lemaradva. Persze azt hiszem hallásom már sose lesz, de ahhoz képest, hogy eleinte még a húrokat se tudtam lefogni, egész jól fejlődök.:) Guitar guy, guitar guy, come up the stage!

2009. február 6., péntek

Faen ta deg

Elég jól sikerült a tegnap este! :) Meg is érdemeltük már a sok munka után..
Laza sörözgetéssel kezdtünk a már jól bejáratott kollégiumban a srácoknál. A lenti kép az indulás pillanataiban készült, mikor megérkeztünk még nem volt ennyire berúgva Söri.:)
Megérkeztünk a LaPlace-ba, ahol egy csapatvetélkedő folyt éppen, ekkor már lassan másfél órája.


Így szórakoznak errefelé az intelligens fiatalok. Kicsit furcsállottuk a dolgot, és gyorsan leellenőriztük, hogy megvan-e minden alapvető felszerelés, aminek egy klubban lenni kell (sörcsap...:).
És van. Bekapcsolódtunk a vetélkedőbe, lefordították nekünk a kérdéseket, mert a norvég még nem megy olyan jól, szóval még segíteni is tudtunk. A végeredmény szerint a mi csapatunk lett a második, szóval megint csak azt kell mondanom, hogy jók voltunk. Nyertünk egy csomó csokoládét, meg volt egy csomó lejárt szavatosságú mogyi, úgyhogy telizabáltuk magunkat.
Ekkorra már elég oldott lett a hangulat, és sajnos sokan (főleg a lányok) haza is mentek, de akik maradtak azokkal nagyjából meg is ismerkedtünk. Itt ül mellettem például Mr. V., sok hasznos dolgot megtanított, például a "Faen ta deg"-t vagy a "Du er vakker". Utóbbit be is vetettem a képen látható két leányzónál és egyből el is pirultak (bevágódtam náluk:))

Persze szóba kerültek a nemzeti italok, és hát be is mutattam a pálinkát, és végre megtaláltam az első norvégot Mr. V. képében, akinek igazán tetszett. Egyből le is fixáltuk, hogy a jövőheti bulikra mindenképpen el kell mennünk, és akkor ő megmutatja az itteni 90% körüli finomságot. Nem tiltakoztam...
Az LP-ből 12-kor dobtak ki, de elég jó volt a hangulat ahhoz, hogy benézzünk máshova. Elvittek hát egy közeli helyre, nagyon hangulatos bárba kerültünk, de úgy döntöttünk, hogy nem maradunk, meghagyjuk a norvégokat, hagy beszéljenek norvégul. Nomeg meguntuk, hogy Söri folyamatosan hülyeségeket beszél, ezért megtettük a megfelelő lépéseket...:)

2009. február 5., csütörtök

Prezentáció

Hali!
Hát túl vagyunk az első angol mini prezentációnkon, készítettem is egy 3 perces felvételt Söriről, amint nagyban magyaráz, ez a videó nem vicces, úgyhogy nem is töltöm fel az egészet, csak ha majd össze sikerült vágnom. :)


Meg kell jegyeznem, elég jók voltunk!






Most pihenés, zaba, autóverseny, aztán elugrunk lazulni a LaPlace-ba kicsit.

2009. február 4., szerda

Órán

Hali!
Ma változás állt be az időjárásban, -9 fokra nőtt a hőmérséklet és újra havazik.:) Ez jó, csak most épp nem süt a nap, pedig úgy igencsak jobban néz ki.
Elakadtunk a ZigBee projektben, de szerencsénkre Dag segített és adott egy kb. 400 oldalas könyvet.
Mostmeg épp bejöttünk felkészülni a holnapi előadásunkra, betrappoltunk az órára. Itt elég lazán veszik ezeket a dolgokat, tanár itt magyaráz mi meg már mással foglalkozunk.

2009. február 3., kedd

Kovbojok

Hali!
Ide illik a Kovbojok - Hóember című számának refrénje. Nem írom le, hallgassa meg aki nem ismeri.:)
Szorgosak vagyunk, dolgozgatunk a projekteken, Söri ma reggel egyszerűen tökéletes, legalábbis így gondolja. :)
Munkát kell találunk, hogy elmehessünk Jeff Dunhamre, egyszerűen nem lehet kihagyni. Viszont ez a jelenlegi Ft helyzet nagyon rossz, ennél csak az rosszabb, hogy még mindig nincs meg az ösztöndíj...
Fru, picit késve, de azért nagyon boldog születésnapot kívánok! És Csilla neked is!
Igyatok helyettem is! ;)
Üdv!